A Földön élő legnagyobb testtömegű élőlény fajnak a képviselője. A legöregebb, ismert példány 3200 éves. A törzsének átmérője 8,85 méter, magassága 93,6 méter, becsült tömege mintegy 1000 tonna. Az óriás mamutfenyőt először J. K. Leonard írta le 1833-ban, de nem határozta meg pontosan, hogy hol is látta a növényt. Ezután John M. Wooster számolt be róla. Első tudományos leírása John Lindley műve. Ő Wellingtonia giganteának nevezte el a fát, mert nem tudta, hogy a Wellingtonia név már foglalt (az azóta átkeresztelt Wellingtonia arnottiana számára). A Wellingtonia név máig fennmaradt Angliában mint a növény köznapi neve. A következő évben Joseph Decaisne Sequoia giganteának keresztelte át ugyancsak helytelenül, mert eddigre már a parti mamutfenyő kapta a Sequoia nemzetségnevet, feltételezések szerint a Sequoyah nevű cseroki indiánról, aki egyben a cseroki-abc megalkotójaként ismert. Mai nevét 1939-ben adta J. Buchholz. Az óriás mammutfenyő rokona az örökzöld mamutfenyőnek, ám magasabbra nő, az óriás mamutfenyő törzse rendszerint vastagabb, ezért ezt tekintjük a Föld legnagyobb (tömegű) élőlényének. Magassága általában 50–85 m, törzsének átmérője 5–7 m; Magyarországon a legnagyobb példányok 30–40 méter magasak. Fajában háromezerévesnél is idősebb fákat tartanak nyilván. Nemespátróban több példánya fellelhető, de a koruk csak 25-30 esztendő.
A metasequioa (metaszekuoja) a ciprusfélék családjába tartozó Metasequoia nemzetség egyetlen recens faja. A nemzetséghez további három, már a kihalt fajhoz tartozó ismert fosszilis nyokomból. A nemzetség felfedezésének története rendhagyó, ugyanis először kövület formájában talált rá egy Shigeru Miki nevű botanikus 1941-ben Honsú- szigetén, japánan, egy fiatalabb harmadkori rétegben. A lelet levelei a Taxodiumra, a közelben megtalált tobozok pedig a Sequoiara hasonlítottak, ezért Miki a mocsárciprusfélék (Taxodiaceae) új nemzetségeként írta le a leletet 1941-ben, annak ellenére, hogy tobozokat viselő leveles hajtásokat nem talált. Ugyanebben az évben talált rá T. Kan, a nanjingi egyetem munkatársa Közép-Kínában, Whan-hsien városától délre, a Jangce partján arra az új tűlevelű fajra, melyet 1948-ban Metasequoia glyptostroboidesnek neveztek el. Akár a páfrányfenyő (Ginkgo biloba), igazi élő (növényi) kövület: maradványai Észak-Amerikából és Európából (Lengyelország, Bulgária) is előkerültek. Csak Dél- és Közép-Kínában honos Szecsuan és Hubei határán. Félreeső csoportjai találhatóak Hunan tartomány északkeleti részén. Legnagyobb, 6000 fát számláló erdejét az 1949-es forradalom után kivágták. 1980 óta a faj védett, kivágása tilos. A Kínán kívül élő példányok nagy része egyetlen fától származik; ennek magvait1947-ben küldték szét Kínából a világ minden tájára. Kínában ma már csak három tartományban lelehetők fel, kisebb ligetes foltokban.
Ültetett példányai megtalálhatók számos botanikus kertben és parkban, parkerdőben, egyebek közt hazánkban is. Magyarország éghajlatát kimondottan kedveli: gyorsan nő és szép koronát fejleszt. Nemespátróban a Bodei-tótól, az egykori Eszterházy-parkból származó magvetésnek köszönhetően, kettő példánya él, és virul, bontja lombkoronáját minden esztendőben. A mocsárciprusra emlékeztető külsejű, eredeti termőhelyén 30–35 méter magasra növő, lombhullató fa. Törzse alul kiszélesedik. Koronája kúp alakú, ágai átellenesen ágaznak el. Élénk világoszöld tűlevelei a hosszúhajtásokon szórtan állnak, a törpehajtásokon. Legfőbb jellegzetessége, hogy éppen így, átellenesen helyezkednek el rügyei és maguk a törpehajtások is. Gömbölyded toboza zöld, 3–4 cm átmérőjű, pikkelyei pajzs alakúak. Szárazföldi éghajlaton is megél, de leginkább a jó morzsalékos, üde talajt és a párás levegőt kedveli. Télálló. Törpehajtásai ősszel a rajtuk levő tűlevelekkel együtt rozsdabarnára színeződnek, majd egészben hullanak le.
Milyen karácsonyfát válasszunk? A legtöbb családban megvan, milyen típusú karácsonyfa a legkedveltebb – ami formára, méretre és árban is megfelelő mindenki számára. Az utóbbi pár évtizedben viszont változások történtek a karácsonyfák igényét illetően. Egyre nagyobb a kínálat, így a vevők, akik a nagyapák idejében szinte csak a lucfenyővel és az ezüstfenyővel találkoztak, ma már a bőség zavarában nehezen tudnak dönteni. A vásárlók többsége a karácsonyfának szánt fenyőfát az őstermelőktől és kiskereskedőktől, ill. csekély százalékuk közvetlenül az ültetvényekről szerzik be.
- Lucfenyő**
Pice abies
A leggyakoribb, a közönséges luc, amely a kellemes illatával is ünnepi hangulatot nyújt, de gyorsan leszórja a tűleveleit. A Kárpátokban és az Alpokban ugyanúgy őshonos, mint Észak-Európában és Szibériában. A fa minden részén gyantajáratok vannak, és ezeknek köszönhető az erős illata, amely lakásban, a kiszáradás gyorsaságával is felerősödik.
- Omorika, vagy Szerb-luc ***
Picea omorika
Fényes, kemény és szúrós tűlevelei rövidek, a fonákjuk ezüstös. A fiatal egyedek ágai összetartóak, mag a nagyobb 2-3 m-es fáké szétágazó. Jobban bírják a lakás-meleget, mint a luc, vagy az ezüst, de idővel elkezdik hullajtani a tűleveleiket, amelyek fonákja ezüstösen csillog a természetes megvilágításban. A Balkán 300-1700 m magas hegyvidékeiből származik, és 1877-től ismert, majd főleg az 1990-es évektől lett ismert karácsonyfaként.
- Ezüstfenyő, vagy Szúrós luc***
Picea „glauca”, - Picea pungens
Az ezüstfenyő színe lehet élénk kék, hamvas kék, zöldeskék és zöldes színű. Kellemes illata és szép színe miatt kedvelt, de a szúrós tűlevelei miatt nem mindenki szereti, elsősorban ahol kisgyermekek vannak. A kérge barnásvörös, de az elöregedő tűlevelei is hozzájárulnak ehhez a színhatáshoz. A Glauca 1874 óta ismert faj, míg a pungens az Egyesült államokban szelektálták az Iseli faiskolában és került regisztrációra 1981-ben. (Az USA hatalmas területein él vadon, de nem erdőalkotó faj.) De a faj keveredésének köszönhetően gyűjtő néven nyugodtan nevezzük őket csak ezüstfenyőnek. Ugyanis az igazi Picea pungens egyben Glauca Globosa is, amit a magoncok közül szelektáltak ki 1937-ben. Ő egy tömören, nem túl magasra növő faj – 30 év alatt legfeljebb a 7-8 m magasságot éri el. De, hogy fokozzuk az ezüstfenyők körüli keveredés zűrzavarát, ide sorolhatjuk a Picea pungens „Hoopsi” fajt, vagy alfajt, amely 1958-ban került forgalomba Hollandiában. Napjaink talán legszebb és legezüstösebb képviselője, amit oltással kell szaporítani, és idővel a kiemelkedően gyönyörű színével és alakjával gyönyörködteti a szemlélőjét. De folytathatnánk a sort a szintén csak ezüstfenyőnek hívott Abies lasoicarpaval „Compacta-val”, az 1920-as évekből, Hollandiából származik.
- Jegenyefenyő****/ Közönséges jegenyefenyő/ Nordmann-fenyő*****
Abies alba – Abies nordmanniana
A Közönséges jegenyefenyő és a Kaukázusi jegenyefenyő már legideálisabb ünnepi fának. Az utóbbi tíz esztendő vásárlói véleménye alapján szebb, díszesebb bármely karácsonyi fenőnél. A Kaukázusi jegenyefenyőt a vásárlók többsége tévesen gyakran „normann”, illetve „normand” fenyőnek hívja, pedig se a normannokhoz, se a róluk elnevezett Normandiához nincsen köze. A nevét Alexander von Nordmann finn botanikusról, zoológusról kapta. Ennek köszönhetően a helyes írása és ejtése: NORDMANN-FENYŐ***** A közönséges jegenyefenyő. a közelünkben főleg a Kárpátokban él, de onnét nehezebben szerezhető be. Ünnepi fának hasonló tulajdonságú, mint a kaukázusi rokona, ami az utóbbi évtized legnépszerűbb karácsonyfája. Így ma már a kereszteződéseknek köszönhetően szinte lehetetlen beazonosítani, hogy az ünnepi díszbe öltöztetett fenyőfák igazi ősei vajon a Kaukázusból, vagy a Kárpátok koszorújából származnak-e. Ennek köszönhető, hogy egy címszó alatt tárgyaljuk őket. (Nem tévesztendők össze a nemes jegenyefenyővel, ahogy sok „hozzáértő” vevő őket nevezi, mert az Abies procera névre hallgató fenyő Észak-Amerikában őshonos, Washington és Oregon állam 2000-3000 m magas hegyeiben. Hazánkban parkok és arborétumok dísze, de nem karácsonyfa.)
- Kolorádói jegenyefenyő*****
Abies concolor
Azon fehér fenyő egyike, melyek a leghosszabb tűlevelekkel rendelkeznek. Legnagyobb részüket a nagyvilágban Kaliforniában használják fel karácsonyfaként, amelyek a „közeli” Sziklás-hegységből származnak, ahol őshonosak. Kékes-zöld, több cm-es tűlevelei vannak. Szép formájú fenyőfa, ráadásul illatos és jó a tűlevél-megtartó képessége is. Zöldes és kékes árnyalatban élő fajtákat találunk hazánkban, és elvétve a karácsonyfa kínálatok között. A Kolorádói jegenyefenyő jól tartja a hosszabb leveleit, annak ezüstös lombozatú példányai a legszebbek.
- Douglas - fenyők/ Duglász - fenyő**** - Kék duglász, Zöld duglász
Három változata ismert:- a zöld duglász (P. menziesii var. viridis)
- a kék duglász (P. menziesii var. glauca)
- és a szürkés-zöld duglász (P. menziesii var. caesia)
Ez utóbbi valójában az első két változat közötti átmeneti forma. Magyarországon a zöld duglász (dáglesz) mutat jobb növekedést, de a kék árnyalatú népszerűbb, ha kapható.
Elnevezéseivel találkozhatunk a növények irodalmában és világában:
Douglasie, Douglasfichte, Douglastanne (német); Douglas fir, Yellow fir (sűrű évgyűrűkkel), Red fir (széles évgyűrűkkel) (angol); Oregon pine (amerikai); Douglas vert, Pin de l' Oregon (francia); Douglasia (olasz). Szinonim latin nevek: Pseudotsuga douglasii, Pseudotsuga taxiofolia, Abies californica, Picea douglasii.
Az óriásfák földjéről, Brit Kolumbiától a Sziklás-hegységen át Kaliforniáig fellelhető és ezekből a térségekből származó duglászfenyő a világ leghatalmasabb, legszebb és faanyagát tekintve is a legértékesebb fái közé tartozik. Levelei megszáradva is az ágakon maradnak. Nem igazi fenyő, egyedi a besorolása. A valódi fenyőkkel ellentétben a Douglas-fenyő levelei lefelé lógnak. Természetesen nő kúp alakúra, 2-3 centiméteres tűlevelei vannak, melyek elég tartósak és citrus illatú, édeskés illatot árasztanak, ha megtörnek. Az 1800-as években David Douglas tanulmányozta ezt a fajta fenyőt. Ő fedezte fel Kanadában az amerikai duglászfenyőt, és ő küldte az első csemetéket Angliába, ill. Skóciába, ahol jelenleg is a legöregebb európai példánya tekinthető meg a Scone-i palotakert fenyőgyűjteményében (Pinetum-ban), az egykori uralkodók „végzet köve” koronázó helyének szomszédságában. David Douglas 1799-ben Scone-ban született, ahol hét éven keresztül a scone-i palota kertészeként munkálkodott, és hozta létre az egyedülálló parkot. A legegyedibb nevezetessége a kb. 66 méter magos duglászfenyő, amely David Douglas által 1826-ban küldött fenyőmagból sarjadt. Az eddig ismert legnagyobb példány Mineral Tree (Washington állam Lewis megyéjében, Mineral kisváros határában). Ez a fa 1930-ban, amikor kidőlt, 1030 éves és 120 m magas volt; térfogata elérte az 515 m³-t. A jelenlegi legnagyobb példány az Oregon állam Coos megyéjében álló, 100,3 m magas Brummitt Fir.
- Hosszú levelű fenyő-félék***/*
Erdei fenyő
Pinus sylvestris
Az erdei fenyő 4-7 cm-es levéltűjű, enyhe illata miatt az allergiások szeretik. A karácsonyfaként több hétig tartja meg leveleit, de ha száradnak, akkor az ágakon maradnak.
Feketefenyő
Pinus nigra
A fekete fenyő tűje 8-15 cm-es, sötétebb levelű, az előző fajhoz hasonló tulajdonságokkal.
A csillag* besorolások a karácsonyfának szánt fenyőfák tartósságát, megjelenését, vagy a töves fák díszfaként történő felhasználását jelzik.
** kevésbé tartós, de szép megjelenésű, és illatú
*** tartósabb, mint a luc, de illata és esztétikai megjelenése miatt nagyon kedvelt
**** a tartóssága átlagon felüli, a jegenyefenyő illata visszafogottabb, (kivételt képez a duglász)
***** a legexkluzívabb karácsonyi, és egyben talán díszfenyőnek is számítanak, a nordmann illata visszafogottabb, a kolorádóié intenzívebb, így a külső-belső tulajdonságaiknak köszönhetően a legdivatosabbak, legkeresettebbek
Karácsonyra vágott fenyőfát, vagy cserépben töves, földlabdás fenyőfát vegyünk-e?
Számos fenyőfák kivágása elleni hirdetéssel és felszólalással találkozunk a karácsonyt megelőző időszakokban. Mindenben egyet értünk a „zöld törekvésekkel és szemléletekkel”, ami a Föld további kizsákmányolására hívja fel a figyelmet, ha károsítjuk pusztítjuk a környezetünket. Őstermelőkként mi is azok közé tartozunk, akik ezt a szemléletet nemcsak hirdetik, hanem alkalmazzák is. Annak ellenére meglepő talán a gondolat, hogy az őstermelők évente sok szász fenyőfát vágnak ki. A szakértelemnek köszönhetően a fenyőfa kivágás elleni hirdetésekkel nem értünk egyet, mert nagyon rövid megfogalmazással élve, megtévesztő a hozzá nem értők számára.
Csak Nemespátróban és a környező falvakban több száz hektárnyi, vagyis sok-sok száz futballpálya méretű fenyvessel járulunk hozzá az egészségesebb, - és nem elhanyagolható, hogy szebb – életkörülményekhez, ill. nem csak pár ezer, hanem tízezernyi lakosnak – látogatónak - biztosítunk még tisztább levegőt évtizedek óta! Természetesen elmagyarázzuk azt is, hogy ha valaki a vágott fenyő helyette töves fenyőt vásárol, az mennyire nem egészséges a fenyőfáknak. Ugyanis a gyökeresen lakásokba vitt fenyőfák többsége ugyanúgy pusztulásra ítélt a szakszerűtlen, hozzá nem értő ellátásuk miatt.
De azt is hozzátesszük, hogy ha nem hisznek a helyi őstermelőknek, akkor meghívjuk az érdeklődőket a szintén ide látogatóknak köszönhető elnevezés alapján a „Mini-Svájcnak” nevezett Nemespátróba, Surdra és környékére Zala megyébe, ill. a közeli Csurgó környéki falvak fenyveseibe, Somogy megyébe. Pontosabban a környék településeivel együtt Surd, Liszó, Porrog, Porrogszentkirály, Porrogszentpál és Somogybükkösd és számos falu alkotja a fenyőfa termesztéssel foglalkozó őstermelők kis birodalmát.
Ezáltal a kívülállók is megértik majd, mit jelent ez a munka, milyen sokkal járulunk hozzá az egészséges és szép, fenntartható környezethez, ill. ezek mellett megélhetést biztosít családok százainak.
Nemespátróra és a környékre nem volt érvényes a fenti, alpesi tájjellegű jelző mindaddig, az 1970-es évekig, amíg a nagyszüleink el nem kezdtek foglalkozni a fenyőfák meghonosításával, termesztésével, elsősorban megélhetési célból. Az 1980-as és ’90-es évek idején változott meg nagyban a falut övező táj jellege, mert egyre több család telepített fenyőcsemetéket, majd újabb és újabb egykori szántók legelők, ki nem használt szőlőterületek váltak örökzölddé. Pontos számadatok nem állnak rendelkezésre, de részben fölöslegesek is, mert már nem is száz, hanem ezer hektárokkal mérhető fenyőerdők születtek a csupasz földek helyén Zala, Somogy és Vas megyékben. A fenyőerdők területe mind a mai napig csak növekszik, ugyanis az agyagos talaj számos növényi kultúrának nem kedvez, de a fenyőnek igen. Ez is magyarázat az új erdők születésére. Sok család csak kísérleti jelleggel – meg mert a szomszédnak is van - pár száz négyszögöl területen kezdte a fenyőfák telepítését, ami a mai napra hektáros méretekre gyarapodott, ahol megtalálható a lucfenyő, az ezüstfenyő, a jegenyefenyő, az erdei fenyő, az omorika, a kolorádói jegenyefenyő. Nemespátró és a többi falu fenyveseit figyelembe véve pedig sok-sok ezer hektárról beszélhetünk! Ezek az erdők elsősorban annak köszönhetően jöttek létre, hogy a fenyő megélhetést biztosít az itt élőknek, de ezáltal pozitívan megváltozott a táj jellege, a levegő minősége. Tehát a hírhedten és méltánytalanul szapult, kivágott karácsonyfa árusítás mögött messze, magasan ott van az a sok ezer hektár erdő, ami ma is él és virul. Ekkor még csak a szűk környezetet emeltük ki, és nem adtuk hozzá Somogy, Zala és Vas megye sok ezer hektárnyi ültetvényeit, amelyekből, mint már említésre került, ezres számmal mérhető a futballpálya méretű erdőségek szaporulata. A folyamatosság is benne van az életükben, mert a kivágott fák helyén újak nőnek. A telepítéseknek köszönhetően több, mint 40 éve folyamatosan növekszik a fenyőerdő területe Nemespátró térségében. Fontos tudnivaló, hogy ezeken a vidékeken szó szerint hatalmas, már közel 15 vagy 20 méter magas fenyők alkotnak erdőséget, amelyekben a legegészségesebb sétálni, és felfrissülni.
Dolgozni közöttük pedig annyi, mint hasznos tevékenység mellett egészséget is magunka szívhatunk, akkor, amikor a lombhullató erdőket széltében-hosszában irtják.
Nem láttam még környezetvédőt, aki az Erdélyből, vagy Kárpátaljáról érkező osztrák, olasz, francia, vagy német rendszámú kamionokat megállította volna, mert a szintén magas illóolaj tartalmú nyírfa, tölgyfa, gyertyánfa és diófa kivágásai ellen tiltakozik. Lenne is felháborodás a nyugati szomszédoknál, hogy gátoljuk őket a megélhetésükben. Pedig ők ezerszerte több fát vágnak ki sokkal puritánabb céllal, mint mi, akik azonnal újra telepítjük a területeket, és erdőket hoztunk létre. A Nyugat-európai kereskedők ezt nem teszik meg értünk. Láttak már Önök osztrák, vagy olasz fa-felvásárlót és fűrésztelep üzemeltetőt erdőt telepíteni az általuk letarolt hegyoldalakban akár csak Erdélyben? Mikor és ki szólalt fel ellenük, és persze a fák, az erdők érdekében?
De térjünk rá pár gondolattal az ember számára nem csak gazdasági és szépség szemszögéből vizsgált fenyőfákra, hanem ismerjük meg az egészségre gyakorolt hatását. „A fenyőfák általi egészséget” elsősorban a fitoncidoknak köszönhetjük. (Fitos az növény, a cid az ölő értelmű.) Hazánkban a fenyők lélegzése a sztómanyílásoknak köszönhetően tavasztól őszig élvezhető elsősorban, vagy az enyhe telek időszakában. Tehát a fenyők ilyen irányú hatása évszak, és részben időjárás függő. A fenyők fitoncid illó anyagai elpusztítják – ölik - a környezetükben lévő mikroorganizmusokat, csökkentik a gyulladásokat, és frissítik a levegőt. (Igaz, hogy a fokhagyma, vöröshagyma, torma, vagy cédrus pár perc alatt megteszik ezt, míg a jegenyefenyő, erdeifenyő, vagy kolorádói jegenyefenyő számára közel 60 percre van szükség, de sétálni nem három percre megyünk az erdőbe.)
Az sem elhanyagolandó, hogy nagy mennyiségű fenyőfa érkezik Karácsonyra Dániából. Ahol az erdőtelepítések gyérítéséből származó fákat vásárolják meg hazai kereskedők, és importálják őket. Tehát ez is a fenyők egyik ésszerű és célszerű hasznosítása. (Csak rontja a hazai őstermelői megélhetést.)
Összegzésként, ha nem lennének fenyőfa őstermelők, és nem telepítették volna a fenyőcsemetéket, majd elődeik jó példáját követve, nem folytatnák mindezt szakértelemmel, és gondossággal, akkor nem járulnánk hozzá az egészségesebb környezethez, a tisztább levegőhöz.
Örülnék, ha mindezt tudná, és ismerné a fenyőfát vásárló, és a kivágás ellen fellépő, hogy ne megtévesztő, hanem építő legyen, ha egy reklám elhangzik, ha egy hozzá nem értő felszólal.
Tudni kell, hogy messze nem az a pusztítás zajlik, mint az esőerdők esetében, hanem hozzájárulás egy élhetőbb környezethez.
Ami pedig a töves, gyökeres fenyőfákat illeti, ők is sokat szenvednek, amint a meleg lakásba bekerülnek. A fa csak tengődik a melegben. Ha nem öntözzük, az nagy gond, mert a gyökérzete a szobai hőmérsékleten pár nap alatt, ha nem óra alatt, beszárad. Utána nem lesz képes táplálkozni. Valamint a hidegről a melegre bevitt fát sokk éri, - pontosabban a sztóma,- vagyis a gázcsere nyílásokat (zárósejteket), és a szállító szöveteket károsítja a száraz meleg.
A gázcsere nyílások télen zártak, mert a fa tűlevelei így bírják ki a nagy hideget, meg a bennük lévő cukornak köszönhetően. Ha a zárósejtek belső óráját decemberben megzavarjuk, akkor felborul a fa életritmusa. Korábban, akkor, és úgy kapja a nyári meleget, hogy arra nem készítették fel, amíg kialakult a pár millió esztendő alatt. (Az ember sem bírja sokáig, ha trópusi melegből bemegy egy -20 fokos hűtőbe!) A tövesen kiszedett fenyőfák bizonyos mennyiségét nem szakszerűen ásták ki, és öltöztették be a földlabdát. Ennek köszönhetően, ha minden más tényező kedvező is, a fák legalább 40%-a elszárad legkésőbb kora tavasszal, mert, ha ki is ültették őket, nem képesek újra éledni. Télen, pedig, ha vödörben van a fa földlabdában, akkor a kedves gazdi leszedi róla a díszeket, és kiteszi az erkélyre, ahol a gyökérzete megfagy. (Először a gyökérszőrök, majd a gyökércsúcs.) A talajba kellene azonnal beültetni, de a gazdi nem megy ki a hétvégi házhoz, amikor fagy van. Meg ásni sincsen kedve a fagyos földben. Majd még nem észre véve, hogy a vödörben vagy a konténerben lévő fa gyökere elfagy, tavasszal kiülteti a hétvégi házához. Aztán már tavasszal szidja is a fenyőfa árust, mert rossz minőségű fát adott el neki. Pedig 90%-ban a vásárló az, aki nem szakszerűen bánt a számára kedves növénnyel.
Ezáltal a töves fenyőfát vásárlók, ha közvetetten is, de hozzá járulnak a fák pusztulásához a szakértelem hiánya miatt.
Természetesen nem kell egyet érteni a fentiekkel, de a tévhitekkel szemben a leírtak egyszerűen az igazságot takarják. Élni lehet az ellenreklámozással, megtehetik, de tudni kell, hogy nagyon sokan vannak, akik nem értenek vele egyet, és minden alkalmat megragadnak, hogy az előítéletekkel élőket ráirányítsák a helyes szemléletre.
